Ez a fajta kivételesen makacs természetű, még gazdájával szemben is megtartja a három lépés távolságot. Tökéletesen egyenrangúnak érzi magát mindenkivel.

A fajta kialakulásáról jóformán semmit nem tudunk. Clifford D. B. Hubbard “Afgán” című könyvében említ egy i. e. 2000-ből származó barlangrajzot, ahol afgán agárra hasonlító kutya látható. Ugyanakkor Hauck osztrák kinológus cáfolja e rajz létezését. Mindenesetre Afganisztán zord tájain ma is él egy vad, megközelíthetetlen kutya: a thasis, az eredeti afgán agár. Ez a kutya farkasra vadászik, gazellákat hajszol, karavánokat őriz.

Minden bizonnyal a mai afgán agár örökölte a thasis független természetét. Ellentétben a legtöbb kutyával, amelyek többnyire örömmel engedelmeskednek, ez a fajta ennek nem látja szükségét. Természete meglehetősen sajátos, eredeti, és számos vonásában különbözik a többi fajtáétól. Mielőtt tehát valaki éppen ezzel a kutyával köt barátságot, nem baj, ha tisztába kerül a jellegzetes tulajdonságaival, hogy azok a későbbiekben ne okozzanak csalódást. Bár odaadó fajta, ezt azonban nem mutatja ki annyira, mint például egy magyar vizsla. Nagyon szereti gazdáját, igényli is a szeretetet, ám érzelemmegnyilvánulásaiban nem olyan viharos viselkedésű, mint mondjuk a boxer. Inkább barát és előkelő társ, mindig megtartja azt a bizonyos három lépés távolságot.

Viselkedésében semmiféle alárendeltségre utaló jelzés nem észlelhető, tökéletesen egyenrangúnak érzi magát mindenkivel. Bár szívesen tanul, s néha még szót is fogad, nagyon ritkán engedelmeskedik az első szóra. A szabadban úgy viselkedik, akár egy kőszikla, vagyis olyan, mintha a falhoz beszélnénk. Csak akkor engedelmeskedik hívásunknak, ha ő is úgy gondolja, hogy az a helyes, s bizony gyakran fogcsikorgatva várhatunk erre az alkalomra. Senki ne ringassa magát abban a tévhitben, hogy a fajta egyedeit lebeszélheti szokásairól; a saját akarat érvényesítése az afgán agár legjellegzetesebb tulajdonsága! Amennyiben valaki nem kedveli ezt a magatartást, az válasszon magának más kutyát, hiszen éppen elég van, amelyik nem ennyire önálló, akaratos.

Természetesen az afgán agár rendelkezik olyan jellemvonásokkal is, amelyekkel igen nagy örömet okoz gazdájának. Ilyen például a büszkesége, az idegenekkel szembeni méltóságteljes tartózkodása, kiegyensúlyozott viselkedése. Amennyiben kevés időnk van számára, képes – szinte észrevétlenül – órák hosszat feküdni. Nagyon ragaszkodik hozzánk, és szeret mindenhol jelen lenni, de sohasem zavaróan. Hűsége páratlan, ha netán egyszer gazdát kell cserélnie, előfordulhat, hogy élete hátralevő részében nagyon szerencsétlen életű lesz. Teljesen sajátos ennek a kutyának “a gondolkodása”. Még hosszú évek után is megismeri azokat az embereket, akiket valaha szeretett, de éppen úgy azokat is, akik valami kellemetlenséget okoztak.

A kölyök nevelése barátságos hangnemben történjen, kerüljük az erőszakos fegyelmezést! Könnyen megsértődik az erőteljesebb hangsúlytól is, s ilyenkor bizony napokig nem lehet kiengesztelni. Van, aki a szokásos kiképzési módszerrel próbálkozik, ez azonban semmit sem ér az afgán agárnál. Mások egyszerűen meghajlanak elképesztő makacssága előtt, ennek pedig az az egyenes következménye, hogy olyan kutyájuk lesz, amelyik a saját akarata szerint cselekszik. Sokan kétségbe vonják, hogy egyáltalán valamire is ki lehet képezni az afgán agarat. Ha ismerjük a veleszületett tulajdonságait, előbb-utóbb megtaláljuk a módját, miként bánjunk vele.

Akinek volt korábban más fajtájú kutyája, annak a kiképzési módszereit meg kell változtatnia, amikor az afgán agárral kezd foglalkozni. Ez a kutya akkor érzi igazán jól magát, ha rendszeresen kiélheti nagyfokú mozgásigényét. Amikor a szabadban elengedjük, ne zavarjuk folytonosan a behívással, hanem hagyjuk, hogy saját maga döntse el, mennyi mozgásra van szüksége. Amikor kinyargalta magát, önként visszatér hozzánk. A kötetlen száguldás lehetősége sokkal erősebb inger számára, mint a behívására tett kísérleteink. Aki tehát úton-útfélen hívogatja rohangászó agarát, lényegében arra szoktatja, hogy oda se figyeljen a parancsra.

A kölyök nevelésére a háborítatlan terület a legalkalmasabb. Amikor elengedjük a pórázról, először hagyjuk futkározni, és csak ezután kezdjük engedelmességre okítani. A kiskutyának már hat-nyolc hetes korában meg kell szoknia, hogy csak vezetőszíjon járhat az utcán. Amennyiben kezdetben zokon veszi a nyakörv viselését – mi tagadás, többnyire ez a helyzet! -, akkor otthoni körülmények között hagyjuk rajta ezt a “eszközt”, egészen addig, amíg megszokja. Helytelen az afgán agarat nehezen nevelhetőnek tekinteni, legtöbbször inkább arról van szó, hogy sok egyedet – megfelelő tapasztalatok hiányában! – rossz módszerrel neveltek. Sokszor még arra sem tanítják meg, hogy pórázon közlekedjen. Gyakori látvány, hogy az agár maga mögött vonszolja a gazdáját, ami nem a túlzott temperamentum jele, hanem azt mutatja, hogy többnyire nem szoktatták hozzá a pórázhoz.

Más kutyával nem igazán pajtáskodik, sőt, a legcsekélyebb barátságtalan jelre támad. Kellemetlen küzdőfél, mert hihetetlenül fürge, és hatalmas fogaival nem egyszeri fogásra törekszik, hanem bámulatos gyorsasággal jó néhányszor belekap ellenfelébe. Verekedés közben ijesztő hangokat ad ki. Amilyen gyorsan kezdi a verekedést, olyan hirtelen abba is hagyja.

Büszke megjelenésű, ruganyos járású kutya. Élénkséggel, méltósággal párosuló erő, nemesség jellemzi egész megjelenését. Az afgán agár a nem mindennapi, gyönyörű szőrzetének köszönheti feltűnő megjelenését. Fontos, hogy egészen korán kezdjük el a fiatal egyed szőrzetének ápolását, mert így hozzászokik ezekhez a procedúrákhoz. Van az életében egy olyan időszak, amikor meglehetősen sokat kell fáradoznunk azon, hogy rendben tartsuk szőrzetét: ez a kölyökkori szőrváltás! Amikor ezen túljutott, már elegendő hetente egyszer-kétszer alaposan átfésülnünk. Szőrzete a mellkas oldalán, a mellső és a hátulsó végtagokon, a fejen, továbbá a füleken hosszú. Leggyakoribb színe: sárgától az aranyszínig, fekete, fekete rajzos, kék, fehér, stb. A kan marmagassága 68,5-73,6 cm, a szuka általában 5 cm-rel alacsonyabb. Testtömege 25-32 kg.

Önálló egyéniségéből fakad, hogy nem csüng folytonosan a gazdáján. Többnyire mindegyik egyed külön személyiség. Akad olyan, amelyikkel minden különösebb erőfeszítés nélkül nagyon jól ki lehet jönni, de van olyan is, amelyik több szigorúságot kíván ahhoz, hogy kellemes társ legyen. Noha nem ugatós, ám néha – teljesen érthetetlen okból! – kitör belőle valamiféle ősi ösztön, s ilyenkor meglehetősen hajmeresztő hangon üvölt. Ez olykor hosszú percekig is eltart, s egyszerűen nem lehet abbahagyatni vele a vonítást. Szerencsére az ilyen esetek viszonylag ritkán fordulnak elő. Ugat, amikor idegen közeledik, de nem csaholó természetű. Nagyszerű versenykutya, bár az angol agárnál lassúbb, viszont annál kitartóbb.

Amióta az afgán agár elhagyta hazáját, akkorra – a céltudatos tenyésztés hatására – alaposan megváltozott. A fajta 1895-ben került először Angliába, ott hamarosan megkedvelték, majd számos országban elkezdődött a tenyésztése. 1970-ben került hazánkba, és csakhamar igen népszerű lett. Egy-egy kiállításon 50-60 egyed bírálatára is sor került. Az elmúlt évek során azonban – megmagyarázhatatlan okból – csökkent a tenyésztési kedv, így a hazai állomány létszáma mostanra jelentősen megcsappant.

Dr. Szinák János